Gondoljunk bele, hogy milyen sokféle helyzetben dobunk ki élelmiszert! Lejár a tej. Megszárad a kenyér. Megrohad az eper. Megromlik a leves, amit elfelejtettünk megenni már öt napja. Túl sokat főzünk, és egy idő után ráununk ugyanarra az ételre. A gyerek nem eszi meg, nekünk nincs hozzá kedvünk… Mindennapos helyzetek, a végtelenségig lehetne sorolni őket. Olyan gyakoriak, hogy a legtöbben bele sem gondolunk, mennyire felelőtlenül bánunk az élelmiszerrel. Pedig a háztartási veszteségeket már néhány egyszerű praktikával jelentősen csökkenthetjük. >>>

Persze a pazarlás nemcsak az otthonainkban van jelen, az élelmiszer-ellátási lánc valamennyi állomásán keletkezik hulladék. A mezőgazdasági termeléstől kezdve, a feldolgozáson, a szállításon, a tároláson és a vendéglátáson át egészen a háztartásokig mindenhol. Vegyük sorra!

Veszteségek a termőföldtől az asztalig

Az élelmiszertermelés és -gyártás napjainkra globálissá vált. Hosszú és bonyolult utakon jut az ennivaló a földektől a tányérig, az összetevőket sokszor több különböző országból beszerezve, gyártva, szállítva. Minél bonyolultabb és hosszabb ez a folyamat, annál több lehetőség van arra, hogy közben megromoljon, kiömöljön, károsodjon az étel.

Már a betakarítás előtt is elveszítünk élelmiszert, elsősorban a kártevők és az esetleges fagyok miatt. Ilyen gondok mindig is voltak, ezek nem a modern civilizáció következményei. Emellett az aratás, szüretelés során is károsulhatnak a termények például az elavult mezőgazdasági gépek és általában a technológia hiányosságai miatt, de a valódi “felesleggyártás” a feldolgozás során kezdődik.

A gyártósorokba kódolt pazarlás

A gyártósorokba gyakorlatilag kódolva van a hulladék termelése, hiszen meghibásodás vagy termékváltás esetében jobban megéri eladhatatlan (azaz kidobásra ítélt) élelmiszert előállítani, mint megállítani a futószalagot, majd újraindítani. Amikor például egy gyártó váltani akar banános ízről epresre, jobban megéri futtatni a gépet, amíg el nem éri a banánmentes állapotot, mint megállítani, és újraindítani.

Rögtön a gyártósorok bekapcsolásakor is keletkezhet hulladék, mert a gépeknek el kell érniük a gyártás sebességét, és amíg elérik, addig a tervezettnél kisebb termékek/csomagok készülnek, amelyek végül a hulladékban landolnak.

Az is megesik, hogy a gyártók az elvárt csomagolási mérethez alakítják a terményeket és a húsokat, lenyesnek belőlük itt-ott, ami szintén rengeteg hulladékkal jár. Ez a felesleg is ehető lenne, de legtöbbször a szemétbe kerül.

Az áruházakból is sokat menthetünk

A szupermarketek (és bizonyos fogyasztók) sokszor irreálisan nagy hangsúlyt fektetnek az élelmiszer külalakjára. Ha nem pont olyan méretű vagy olyan színű, akkor megy a szemétbe – hiába tökéletesen ehető, sőt, finom.

A hibás tárolás, elégtelen hűtés, illetve fagyasztás, valamint a szállítás következtében is keletkezik hulladék. Amikor például a piacon vagy a szupermarketben a paradicsomok vagy a mandarinok között válogatunk, számtalan olyat találhatunk, ami egy kicsit rohadt, egy kicsit penészes. Azt már senki sem fogja megenni, és ha előre van porciózva kilónként, akkor sajnos valószínűleg a mellé csomagolt darabokat sem.

Szerencsére léteznek már megoldások a kereskedelemben keletkező feleslegek hasznosítására. A megmaradt készletek csak a legritkább esetben kerülnek a hulladékégetőkbe, fogyaszthatósági idejük lejárata esetén jellemzően állatmenhelyekre, vadasparkokba kerülnek vagy bioüzemanyagot állítanak elő belőlük.

A forgalomba már nem hozható termékek legnagyobb részét azonban az élelmiszerbankok hálózata menti meg. Ők néhány óra alatt össze tudják gyűjteni lejáratközeli és csomagolási hibás termékeket az áruházakból és a gyártóktól, hogy a rászorulók között osszák szét azokat. A Magyar Élelmiszerbank Egyesület évente 8-10 millió kiló élelmiszert tud szétosztani, adományaiból körülbelül 250 ezer nélkülöző részesül.

A legtöbbet az otthonunkban tehetünk

A pazarolt ételmennyiség legnagyobb része azonban a háztartásokban keletkezik. Túlságosan sokat vásárolunk, túlságosan sokat főzünk, hibásan tárolunk, elsősorban ezek a pazarlásaink okai. És mindent egybevetve otthonunkban viselkedünk a leginkább meggondolatlanul és felelőtlenül. Az Élelmiszerbank “Esélyt az ételnek” honlapjának egyik legfontosabb célja, hogy praktikus tanácsokkal, tippekkel segítsen a háztartási feleslegek megelőzésében >>>

Tudta Ön, hogy egy hazánkban egy átlagos háztartásban fejenként 65 kiló élelmiszerhulladék kerül a kukába évente? A pazarlás csökkentéséért mindenki tehet a maga otthonában.

Kontinensenként eltérő okok

Látványosan elkülönül az élelmiszerveszteség módja a fejlett, gazdag országokban és a szegényebb, fejletlen régiókban. A világ gazdaságilag fejlett részein, ahová Magyarország is tartozik, elsősorban a háztartásokban keletkezik a felesleg – mégpedig amiatt, hogy a kelleténél többet vásárolnak. Nem vagyunk tudatosak a tárolással és a maradékok felhasználásával kapcsolatban sem.

Elképesztő, amit időnként művelünk az élelmiszerrel. A bőséges kínálat következtében sokan már csak a legszebb gyümölcsöket és zöldségeket hajlandóak megvenni, ennek következtében a kereskedők is csak ezeket teszik ki a polcokra. Az egyébként tökéletes, de „nem megfelelő” méretű vagy formájú gyümölcsök és zöldségek mintegy harmadát adják az összes termésnek. Így azok már a polcokig sem jutnak el, sőt, jelentős részüket be sem takarítják, parlagon végzik. Ennek következtében, tehát a külsőségeknek való megfelelés miatt is rengeteg élelmiszert dobunk a szemétbe.

A fejletlen országok esetében sokkal inkább az élelmiszerlánc elején, tehát a betakarítás, és különösen a tárolás során keletkezik élelmiszerhulladék. Az ő esetükben nem is igazán beszélhetünk pazarlásról, hiszen megennék, ha lenne mit. Náluk sokkal inkább a termelés és betakarítás során keletkező “veszteség” a helytálló kifejezés. Ahogy az embereknek nő a jövedelme, egyre több húst, tejterméket, gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak, amiknek nagyobb a vízigénye.