Az ENSZ felmérése szerint a világon megtermelt összes élelmiszer egyharmadát, mintegy 1,3 milliárd tonnát vesztegetjük el minden évben. Eközben a világon közel egymilliárd ember alultáplált. Pedig ebből a rengeteg elpazarolt élelmiszerből akár 3 milliárd ember élelmezési problémáit is meg lehetne oldani.

Társadalmunk a pazarlásra rendezkedett be. Pazarlunk szinte mindent: energiát, időt, pénzt és élelmiszert is. Természetesnek érezzük, hogy rendkívül könnyű beszerezni, megszerezni és pótolni mindazt, amit elpocsékolunk. Vagy legalábbis ezt hisszük. Előbb-utóbb ugyanis el fognak fogyni az erőforrásaink.

Veszteségek az EU-ban és Magyarországon  

Az élelmiszerpazarlás az emberiség egyik legkomolyabb és legsürgetőbb kihívása. Amellett, hogy egy igazságosabb és fenntarthatóbb élelmiszerlánccal akár meg is szüntethetnénk a Földön az éhezést, a feleslegek kidobásával súlyosan romboljuk a környezetet is. Nem mehetünk el szó nélkül a veszteségek pénzügyi következményei mellett sem. Az EU-ban például évente mintegy 88 millió tonna élelmiszert vész kárba, mintegy 143 milliárd euró értékben. Ez közel 50.000 milliárd forintnak felel meg, józan emberi ésszel szinte fel sem mérhető, mennyi élelmiszer marad felhasználatlanul, illetve jut a hulladéktelepekre.

Mi magyarok is kivesszük a részünket a pazarlásból, hazánkban évente 1,8 millió tonna a teljes élelmiszerveszteség. Hogy mekkora ez a mennyiség? Képzeljen el egy összefüggő kamionsort Budapesttől Párizsig, ahol minden jármű tele van pakolva élelmiszerrel – és mindegyik egyenesen a szemétlerakóhoz tart!

A veszteségek már a mezőgazdasági termelés, a termények feldolgozása, csomagolása és kereskedelme közben megjelennek, de a legnagyobb mennyiség a háztartásokban kerül a kukákba – a teljes kidobott mennyiségnek körülbelül a fele-harmada. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, a Nébih kutatása szerint az otthonainkban évente fejenként 65 kiló élelmiszerhulladékot dobunk ki, pedig ennek a fele könnyen megelőzhető lenne. A háztartási pazarlás ráadásul pénztárcánkat is terheli, pénzben kifejezve meghaladja az évi 300 milliárd forintot az országban.

A környezetet is pusztítjuk vele

Az élelmiszerpazarlás és -veszteség nem csupán elméleti probléma. Nem “csak” arról van szó, hogy rossz érzés kidobni, vagy máshogy elvesztegetni az élelmiszert, amikor mások éheznek. Az erkölcsi és gazdasági dilemmákon túl rendkívül veszélyes a pazarlás környezetpusztító hatása is.

Amikor az ételt kidobjuk, az előállításába fektetett emberi munka is értelmét veszti. Csakúgy, mint a rengeteg víz, amivel a növényeket locsoltuk, vagy a később kidobott húsokat még élő állat formájában itattuk. Elképesztő mennyiségű üzemanyag is kárba vész, hiszen a termelés nagy része gépesített, és ezen felül ott van a felesleges szállítás a feldolgozóüzemekbe, a nagykereskedőkhöz, a kiskereskedőkhöz, és végül az otthonunkba. Mindezen felül rengeteg hűtési és fűtési energia vész el a feldolgozás és a kereskedelem, illetve a vendéglátás során. Az élelmiszerveszteség mindezekkel nagy mértékben hozzájárul a klímakatasztrófához.

Szintén fontos, hogy ami élelmiszert kidobunk, az előbb-utóbb elkezd lebomlani, rothadni. Ennek a folyamatnak is súlyos környezeti utóhatásai vannak, hiszen széndioxid kerül a levegőbe, és mindez hozzájárul a globális felmelegedéshez. Az ENSZ kutatása szerint a világon az összes üvegházhatású gáz 10 százalékáért a kidobott, rothadó élelmiszerek és az előállításukhoz felhasznált folyamatok a felelősek. Illetve egészen pontosan azok, akik kidobják ezeket… Arról, hogy milyen hatással van mindez az életünkre, ebben a cikkünkben olvashat bővebben >>>

Arról, hogy mennyire aggasztó állapotban van a bolygó, és ennek milyen következményei lehetnek, tényleg csak az nem hallott, aki a Marson él, neki meg mindegy is. Ha a világ vezetői helyett nem is hozhatjuk meg a legfontosabb intézkedéseket, csak a saját pazarlásunk csökkentésével évtizedes távlatban több milliárd tonna üvegházhatású gáz kibocsátását előzhetnénk meg.

A zöldebb, fenntarthatóbb fogyasztás kialakítása nem könnyű, és nem is megy egyik pillanatról a másikra, de néhány apró trükkel és egy kis figyelmességgel sokat tehetsz az élelmiszer-veszteségek csökkentéséért. Olvassa el, mik a legfontosabb lépések a pazarlásmentes otthon felé >>>

A Globális Túlfogyasztás Napja

Az emberiség hosszú évtizedek óta túlfogyasztásban él. Több fát vágunk ki, több tiszta vizet használunk fel, több növényi és állati erőforrást aknázunk ki, mint amennyi a bolygónkon egy év alatt újra tud termelődni. Sajnos emiatt vészesen fogynak a Föld nyersanyagkészletei.

Az emberiség rendszerint már július-augusztusban feléli azt a mennyiséget, amit a Föld kapacitásai egy adott évre biztosítani tudnának. Magyarán az év közel felében kifacsarjuk, túlhasználjuk a Földet, aminek elsősorban a jövő nemzedékek lesznek az elszenvedői. Nekik egy lelakott, kizsákmányolt bolygó lesz az örökségük, ahol nehezebb lesz a megélhetés.

A túlfogyasztás problémájára szerették volna felhívni a figyelmet azok a tudósok, akik a 2000-es évek elején megalkották a Globális Túlfogyasztás Napjának “ünnepét” (Earth Overshoot Day). Ez a nap vándorol a kalendáriumban, minden évben jelzi, hogy az emberiség az adott esztendőben mikor használja fel a természet által biztosított, és még újratermelődő forrásait. A Globális Túlfogyasztás Napja 10 év alatt közel egy hónapot kúszott előre a naptárban, 2022-ben július 28-ra esett.