Környezetszennyezés

Az élelmiszer kidobásának komoly környezeti hatásai vannak. És ezeket a hatásokat elsődlegesen nem maga a hulladék okozza, hanem a hulladékká vált élelmiszer gyártásához felhasznált erőforrások (energia, anyagok, víz) elvesztegetése.

Az élelmiszer előállításához rengeteg víz és energia kell – például a locsoláshoz, a szántáshoz, a szállításhoz, hűtéshez…

Mik is ezek? Az ábrában összeszedtük a fő erőforrásokat.


A képre kattintva nagyobb méretben is megtekintheti.

Ezt mind feleslegesen használjuk fel, ha az étel végül a szemetesben végzi.

Vegyük például a sajtot:

  • a tehenek etetése és fejése
  • a tej hűtése és szállítása
  • sajttá érlelés
  • csomagolás
  • elszállítás a boltba – mindezt végig a megfelelő hőmérsékleten.

Ha kidobjuk a sajtot, az egész folyamatban felhasznált összes energiát, áramot, anyagot kidobjuk.

10 dkg sertéshús kidobása = 600 liter víz és 1,2kg CO2 kibocsátás

Klímaváltozás

Az élelmiszergyártáshoz szükséges energia (benzin, olaj, földgáz, elektromos áram) előállítása és felhasználása széndioxid-kibocsátást okoz. Ha az ételt kidobjuk, ez a széndioxid-kibocsátás felesleges volt.

  • Az EU-ban az élelmiszer-hulladék évente 170 millió tonna CO2-kibocsátását okozza. Ez annyi, mint Románia vagy Hollandia 2008 évi teljes CO2-kibocsátása.
  • Becslések szerint az élelmiszer-hulladéknak köszönhető CO2 -kibocsátás 45%-át a háztartások okozzák.
  • A gazdag országok CO2-kibocsátásának 10%-a olyan élelmiszer miatt keletkezik, amit nem fogyasztanak el.
  • A szemetesbe dobott élelmiszer nagy eséllyel egy szemétlerakóba kerül. A szemétlerakóban a rohadó ételből metán szabadul fel. A metán 25-ször erősebb üvegházhatású, mint a szén-dioxid. Minden tonna, szemétlerakóba küldött élelmiszer-hulladék 4,5 tonnányi szén-dioxid kibocsátását okozza.
  • Rengeteg CO2 kibocsátását lehetne megspórolni, ha az élelmiszer-hulladékot malacoknak adnánk. De sajnos ez tilos az EU-ban. Nem úgy Japánban, Dél-Koreában és Taiwanon, ahol ez épphogy kötelező.

Az ábrából jól látszik, hogy melyik élelmiszereknek legnagyobb a CO2-lábnyoma. Ezekre kell legjobban vigyázni, nehogy a szemétbe kerüljenek.

Élelmiszerek kilónkénti CO2 kibocsátása

Víz

Ha kevesebb ételt dobunk ki, kevesebb vízre van szükség az előállításhoz, így rengeteg vizet óvhatunk meg.

  • Ahogy az embereknek nő a jövedelme, egyre több húst, tejterméket, gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak, amiknek nagyobb a vízigénye. (Hogy a húsnak és a tejtermékeknek miért magas a vízigénye? Mert a sokszor öntözött, globális gabonatermelés 40%-át állatok eszik meg.)
  • Az élelmiszer-termeléshez felhasznált víznek akár a fele is elveszhet.
  • A kidobott élelmiszer termeléséhez felhasznált öntözővíz elegendő lenne 9 milliárd ember (napi 200 liter/fő) háztartási vízigényének fedezésére. Ennyien leszünk 2050-ben a bolygón.
  • Angliai számítások szerint az egy főre eső kidobott ennivaló fejenként 290 liternyi víz elvesztegetését jelenti. Ez a háztartási vízfogyasztás másfélszerese.

Az élelmiszer-hulladék csökkentése tehát fontos módja a globális vízválság enyhítésének.

Élelmiszerek kilónkénti vízlábnyoma

Csomagolás

Sokan azt hiszik, az élelmiszerek által okozott legfőbb környezetvédelmi gond a csomagolás. Ez sok élelmiszertermék esetén nem így van. Igaz, a sok és felesleges csomagolás gond, de a csomagolásnak számos fontos funkciója van:

  • meghosszabbítja az étel élettartamát (a műanyag fóliába csomagolt uborka pl. ötször hosszabb ideig marad friss, mert sokkal lassabban veszti el víztartalmát),
  • megvédi a törékeny terméket,
  • fontos információkat juttat el a fogyasztóhoz (a csomagolás külső felületén),
  • szállíthatóvá és eladhatóvá tesz (pl. italokat).